A Google tényleg ért ahhoz, hogy felkavarja az állóvizet. A tegnapelőtt is ezt bizonyítja, hiszen a megrendezésre került Android sajtókonferencia képes volt az egész techvilágot megmozgatni. Azt hiszem nincsenek kevesen, akiket tényleg lenyűgözött a telefon, hiszen kétségkívül egy remek tulajdonságokkal rendelkező készülékről beszélünk. Ugyanakkor méltó konkurenciája a mostanság népszerű okostelefonoknak is, de kérdés az, hogy valóban akkora forradalmi újdonság is egyben?

A készülék maga egyértelműen nem az alsó kategóriás Android telefonok közé tartozik. Igazán gyors 1 GHz Qualcomm Snapdragon processzor, 3.7″ 480×800 pixel nagyságú AMOLED érintőképernyő. Ezenkívül 5 megapixeles LED vakuval ellátott kamerával, MPEG-4 videórögzítési lehetőséggel rendelkezik, amit utána szinte egy kattintással feltölthetünk YouTube csatornánkra. Különleges tulajdonsága a Wi-Fi 802.11 b/g/n hálózatra való kapcsolódás lehetősége, itt elsősorban az ‘n’ szabvánnyal való ‘kompatibilitását’ érdemes kiemelni. Egy-két érdekes vizuális kiegészítő funkció is található a készüléken, olyanok mint az egyes értesítéstípusokhoz kapcsolódó különböző színű trackball. Természetesen az alapfelszereltségben benne van a GPS, A2DP stereo Bluetooth, 3.5 mm fejhallgató csatlakozási lehetőség, két mikrofon bemenet az úgynevezett aktív zajcsökkentéshez, fény és közelség érzékelő, stb. Ugyancsak megtalálható benne egy 1400 mAH akkumulátor, amihez legalább 7 óra beszélgetési és 250 óra készenléti időt nyújt a gyártó. Na igen, és a mérete? Vékonyabb egy átlagos ceruzától. Annak ellenére, hogy a szupertelefon a köznapi szóhasználatban nem feltétlenül erre utal vagy egyáltalán nem is jelent semmit, ennek ellenére a Google méltán nevezheti szuper vagy szuper-okostelefonnak a Nexus One-t, ami jelen esetben egyértelműen a készülék kiválóságára utal.

Viszont az éremnek két oldala van. Nyilván vannak olyan tulajdonságok, amik talán sok embernek hiányozhatnak a készülékből. Igaz ezek száma elhanyagolható és hiánya semennyire sem fosztja meg a szupertelefon kategóriájától, de azért érdemes pár észrevételt tenni ezzel kapcsolatban.

A Nexus One-nak nincs fizikai billentyűzete, szemben mondjuk egy Motorola Milestone-val. Tehát marad a virtuális klaviatúra használata. Nyilván egy fizikai Qwerty billentyűzettel ellátott készülék használata kényelmesebb, kisebb a tévesztési arány, mint egy virtuális billentyűzettel rendelkező eszköz esetén.

Hasonló funkciókkal és operációs rendszerrel rendelkezik, mint a Milestone. Akkor tulajdonképpen, miért is nem azt választjuk? Igen, itt jogos érvként merülhet fel a két készülék közötti árkülönbség.

A Nexus One 4 GB-os memóriakártyát (32 GB-ig bővíthető) tartalmaz, azonban a készülék csak 190 MB méretű területet engedélyez a letöltött alkalmazások számára.

Ugyan egy Wi-Fi 802.11 b/g/n-képes telefonról van szó, a HTC igazán gondolhatott volna az 5 GHz-es frekvenciatartományra, így 2010-ben és inkább egy a/b/g/n-es chippel szerelte volna fel. Arról nem is beszélve, hogy vajon a telefon hardveresen és szoftveresen is alkalmas lesz-e a nagysebességű (100-200 Mbit/s) hálózatok lekezelésére, tehát ilyen sebesség mellett adatokat menteni vagy a böngészőben megjeleníteni.

Multi-touch hiánya a másik olyan érzékeny téma, ami sok embernek szívfájdalma lehet a készülékkel kapcsolatban. Állítólag a Google tudatosan hagyja ki ezt a funkciót a készülékeiből. Rossz nyelvek azért, mert nem szeretné védjegyoltalmi jogok megsértése miatt az Apple haragját kivívni.

Számodra mi azok a hiányosságok a Nexus One-ban, amit szívesen láttál volna a készülékben alapfelszereltségként?